A sitcomok szerelmesei bizonyára szomorúan konstatálták, hogy véget ért az Agymenők. Nem mondom, hogy minden idők legjobb sorozata, de én szerettem nézni. Megnyugtatott, otthonos volt és szerintem mindenki kapott tőle valamit (remélhetőleg nem fejfájást). Azért valamit csak tudott, ha ennyi éven át forgatták (és szerintem 10 év múlva is pont úgy láthatjuk a tévében, mint ma a Jóbarátokat)

Az életem 1/3-ában ment ez a sorozat-  ez azért nem semmi.

Beleláthattunk a tudósok életébe, a kockák világába, hogy telnek a napjaik, estéik. Megismerkedhettünk közelebbről egy (vélhetően) Asperger szindrómás viselkedésével.Tanulhattunk tényeket, némi tudás ragadt az emberre, miközben szórakozott. Nem utolsó sorban nevethettünk sokat, lazíthattunk, kikapcsolódhattunk.

Mikor már rebesgették, hogy vége lesz a sorozatnak, akkor úgy voltam, hogy na talán nem. Talán még ráhúznak egy évet...csak még egyet. Persze nem biztos, hogy az jó lett volna, ha elnyújtják mint a rétest. Egyszer akkor is véget kellett volna érjen, és így legalább nem lett olyan szenvedős a befejező évad, mint mondjuk az Így jártam anyátokkal-nál. 

Az utolsó évad nézésében már volt némi melankólia részemről. Esténként gyakran szólt a tévéból Sheldon, Penny vagy Leonard. Nem is mindig néztem, néha csak háttérzaj volt, de szerettem ha szól. Nyílván ez ezután sem fog változni, de valami akkor is véget ért-  viszont izgatottan várom mit tartogat a jövő és mi lesz a következő évtized sorozata.

 Ui. : (spoiler) Némi hiányérzet maradt azért bennem Raj kapcsán. Alapvetően minden más szálat lezártak, mindenki más jövője/kapcsolata sínen van, de Raj szegény...