Amint valaki kiteszi magát , vagy bármilyen munkáját a nyílvánosság elé, kösse fel a gatyáját rendesen!

Az internet világa egy kegyetlen dzsungel, és bizony a népe nem a barátságos fajta, hanem inkább az emberevő típusból van.

Ha írunk egy nyílvános facebook bejegyzést, blogolunk, hozzászólunk valamihez, akkor készülhetünk rá, hogy szétleszünk tépve dirib-darabokra. Ezt a saját bőrömön tanultam meg 24 óra leforgása alatt, mindjárt ki is fejtem.

De előtte gondolkozzunk kicsit nagyban is, hány sztár van vagy "celeb", akik ugyanennek vannak kitéve, nyílván nem szereti őket sem mindenki és ennek sokan hangot is adnak. Én például ha nem bírok egy celebet (kb. egyiket sem bírom, aki celebnek tartja magát) akkor nem követem, nem nézem a dolgait, ki tudom zárni a világomból. Ha mégis belefutok, hogy épp valami balgaságot tett, max mosolygok magamban. Na de belőlem kevés van, 1 darab konkrétan és nagyon sokan nem így állnak hozzá. Lehordják őket a sárga földig, ha valakinek a szépsége van pengelléren, akkkor nekik randa az illető, ha a tehetsége, akkor számukra nyílván amatőr az illető.

Milyen sokan álmodoznak arról, hogy hires színészek, énekesek szeretnének lenni, vagy szerelmesek éppen valamelyik sztárba...? Mintha az ő életük fenékig tejfel volna, de gondolkozzunk el milyen lehet , ha valakinek minden lépését figyelik, majd ki is elemzik, és hát elkerülhetetlenül minősítik, bántják. Hány sztár omlik össze, lesz depis, gyógyszerezi magát, iszik, drogozik, vagy lesz öngyilkos?!

Ez csak annyiban kapcsolódik ide, hogy bár én kispista vagyok hozzájuk képest, elképzelni se tudom hogy lehet elviselni olyan mértékű /és minőségű negatív kritikát, amit kapnak.

A kérdés, ami felmerült bennem, hogy vajon miért van erre szükség? Persze, szólásszabadság van. De egy celeb abból is láthatja, hogy ő kevésbé népszerű, hogy mondjuk 200.000. követő helyett neki 54.000. van. Ebből leesik neki a tantusz. Miért érzi valaki azt, aki otthon ül és egy kanapé betyár, hogy egy olyan embert bántson akit ad.1.:nem is ismer, és ad.2.:legalább letett valamit az asztalra. Ha mást nem is, méltósággal lenyelt már sok pocskondiázást.

Na,de hogy ne úgy tűnjön a celebeket védem, jöjjön a konkrét példa: van pár blogom, az egyik kultúrális témában oszt meg mások által idegen nyelven írt, és általam lefordított cikkeket. Forrás mindig tisztán jelezve van, hogy biza nem én írtam. Index2 mostanában felkapott, és párszor kitett. Előtte nagyjából ha mondjuk 20 ember olvasott egy egy bejegyzést, akkor sokat mondok, na így 20.000 fölé nőtt ugye a nézettség. Hááát, amit kaptam, azt aztán nem tettem zsebre.... Én kis ártatlan madárka, engedélyeztem a kommentelést, és itt bejött a féreg kategória mindjárt ezt ki is használva. Nem vették a fáradtságot, hogy rendesen megnézzék a cikket/akár a blogot, amit fikáznak. Belémkötöttek minden irányból, fel se fogták, hogy nem én írtam, nem az én véleményem. Mindezt olyan stílusban, hogy nyílván levágtam ezek parasztok mind. De kinek esik jól, hogy csinál valamit, és ahelyett hogy megbecsülnék, elküldik mindenhová? Na azonnal elkezdtem moderálni, persze akkor rögtön belémkötöttek, hogy már véleményük se lehet? Lehet, persze. De miért érzik azt, hogy ha valakit látatlanban is mindennek elmondanak, akkor bármi is jobb lesz? Vagy hogy nekik van ehhez joguk? (Azokat engedélyeztem, akik normális stílusban fejtették ki egyet nem értésüket a témát illetően.Nemcsak a szépeket hagytam meg.) Sok olyat kaptam, hogy minek blogolok egyáltalán, ezért kár volt gépelni, vagy csak loptam a szöveget stb. Nem megértve, hogy ez nem egyfajta saját írású bejegyzés volt, mint akár ez a jelenlegi, vagy egyéb blogjaimon. Én mindig utánanézek azért dolgoknak, ha már véleményt alakítok ki.

Szóval ezeket azért kaptam, mert szerettem volna idegen nyelvű cikket mások számára is elérhetővé tenni. Itt még érdemes megjegyezni, hogy ez a cikk külföldi nívós oldalon is megjelent, ott senki se fikázta. Ilyen a magyar vírtus? Ha én találkozok hasonló esettel, mondjuk nem értem valaki egy semmilyen cikket minek oszt meg vagy fordít, akkor igyekszem a jövőben elkerülni, és nem rabolni a drága időm a semmi olvasásával.

Nekik megvan a véleményük rólam, nekem is megvan róluk:ezek általában pszichológusra szorulnak, vagy akár pszichiátriai kezelésre. Az IQ-juk szintén erősen megkérdőjelezhető, de 100 alatt van, az tuti. Erősen alatta. Viselkedési zavaruk van, önbizalom hiányuk, amit ezzel kompenzálnak. Szerintem. Nem vagyok szakember, de ez jön le az effajta viselkedésből. Ők mások alázásától lesznek jobban, lehet igazából nárcisztikusak, nem tudom. Ez a típus semmire sem vitte az életben, ül otthon, vagy egy alacsony beosztású pozicióban, savanyú a szőlő. És attól lesz kicsit jobb neki, ha belerúghat másokba. Meg elszív egy spanglit, amitől hepi lesz és mégokosabb. (A mai tapasztalat alapján ezek nagyrészt férfiak)

Ezzel nyílván károkat is okoznak, akár embereket eltántoríthatnak a közszerepléstől, vagy bárminemű kultúrális dolog nyílvánossá tételétől. Szerezhetnek rossz napokat, heteket, átsírt éjszakákat. Persze erősnek is kell lenni, nem arról van szó. De ha mondjuk én egy viszonylag egyszerű kis blogomra egy egyszerű fordításra seperc alatt kaptam 50 anyázást, el se merem képzelni másoknak mit kell kiállnia, akik többre vitték, mint én.