Sajnos a mai világban nagyon sok nehézség van az ember életében, és több negatív impulzussal kell szembesülnünk, mint mondjuk 100 éve az őseinknek.

Először is a tévében (híradó, filmek), közösségi oldalakon... egyre lehangolóbbak. Ott a sok munka, anyagi nehézségek, télen a rossz időjárás okozta depi, családi gondok. Biztos még rengeteg dolgot tudnék itt felsorolni. Ezekkel mind nehéz nap mint nap megküzdeni, és erre jönnek még rá azok az emberek, akikről észre se vesszük, de ők nyomnak csak igazán a víz alá. Nem tudatosan teszik, és mi is már csak akkor vesszük észre(vagy még akkor sem) ha már padlón vagyunk.

Hogyan ismerhető fel egy energia vámpir? Nehezen. Ezért kell nagyon figyelnünk. Első intő jel a túlkompenzálás, ezek az emberek hangsúlyozzák, hogy ők mennyire pozitívak. Na ha valaki ilyen kijelentéseket tesz, már kezdjük el ráncolni a szemöldökünk, hogy itt valami nincs rendjén. Nekik van a legnagyobb szájuk mindig, hogy ők milyen nyitottak, befogadóak, és sok-sok hasznos tanácsuk van mindig nekünk "negatívok"-nak. Itt be is szoktunk nekik dőlni, mert eltudják adni magukat. Rájövünk, hogy mi rinyálunk, ők tudják mit kéne tegyünk = velünk van a gond. Igen, ezt is eltudják érni.

Energiavámpír : ... szerintem neked is jógáznod kéne és meditációs zenét hallgatnod. Nekem is nagyon beváltak ezek. Tudod, a vonzás hatalma, bevonzod, amire gondolsz, ezért tessék jó dolgokra gondolni

Másik ismérvük a megjátszott érdeklődés. így nyitnak. Feltesznek pár kérdést, de aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy belénk lett fojtva a mondanivaló,  ők meg csak mondják, mondják, mondják... A lényeg, hogy sajnáljuk őket, mert nekik most valamiért nagyon rossz.  Általában rossz, mindig rossz.

Ev: ...Szia, hogy vagy? Mesélj, hogy telt a hétvége?

Te: Köszi, jól, voltunk nagymamámnál, szerencsére egész jól van.

Ev: De örülök, hogy jobban lett. Képzeld, mi is kirándultunk egyet vidékre. Persze mondanom se kell, esett az eső és nagyon hideg volt. Úgy néz ki jól megfáztam. Majd lementünk a szüleimhez, kiderült, hogy a nagynéném rákos, ettől teljesen kiborult az egész család... Meg szüleimnél a cica is elszökött, nem ivartalanították, hiába kértem többször is.

A harmadik ismertető jelük, hogy ők mindig nagyon okosak, okosabbak nálunk. Ezt már ott megmutatták, mikor is segítettek nekünk. De rákezdenek a kettes pontban leírt rinyálásra, ott aztán bármi tanácsot adhatunk, elmegy a fülük mellett. Ilyenkor joggal kérdezhetjük meg magunktól, ha nem hallgatják meg a jó tanácsunkat, akkor miért sírják el újra és újra az összes problémájukat?! Hát mert nekik csak erre van szükségük. Ránk teszik a csomagot, ők ettől kicsit megkönnyebbülnek, jobban érzik magunkat, hisz a sz@r már rajtunk van.

 Sajnos ha az ember benne él egy ilyen párkapcsolatban, barátságban, rokonságban, munkakapcsolatban, észre sem veszi ezt. De ha este mondjuk azon kapjuk magunkat, hogy kicsit levertek vagyunk, rossz kedvünk van, semmihez sincs kedvünk (és nem találunk egyéb konkrét okot, mert nem történt aznap semmi tragédia), akkor pörgessük újra át a napot, kivel találkoztunk, beszéltünk, cseteltünk, leveleztünk. Néha ezek nem is hosszú beszélgetések, csak egy negatív kijelentés, felvetés , pár mondat részükről. Ha megszívtuk, akkor hosszasan hallgattuk őket.

Facebook bejegyzés Ev-tól: Ma sajnos nagypapám követte nagymamámat ;( ;( ;(  ;(  ;( ;( ;( ;( ;( ;( ;(

Mit tehetünk velük? Ez attól is függ mennyire vagyunk konfrontatív emberek, ugyanis ilyenkor legcélszerűbb elvágni velük a kapcsolatot, vagy nagyon a minimumra csökkenteni. Ne törődjünk vele, hogy megbántjuk, ő se foglalkozik vele, hogy depisek leszünk tőle. Igen, bunkónak érezzük majd magunkat, de tényleg mérlegeljünk, hogy megéri-e nekünk az ő lelki békéje azt, hogy mi érezzük rosszul magunkat.

Ha nem vagyunk ilyen merészek, akkor csak próbáljuk kerülni a necces témákat, kerülni az illetőt. De valószínüleg így is megkapjuk, amit kiakar adni magából.